Damaszkuszban az élet

Damaszkuszban az élet

Simon Zakerian atya a szalézi rend tagja, a damaszkuszi Don Bosco Központ vezetője kérésünkre egy decemberben egy e-mailt küldött, amelyben tájékoztat bennünket a háború sújtotta ország helyzetéről, az ott élők hangulatáról. Az üzenet Claudius atya közreműködésével jutott el szerkesztőségünkhöz, hogy első kézből informálódhassunk a valós, a média túlzásaitól mentes helyzetről. Az atya tájékoztatott bennünket a Szíriát érintő súlyos társadalmi és gazdasági helyzetről, és a mindenre kiterjedő hosszú levéből megtudhattuk, hogyan is teltek a napok az elmúlt időszakban a damaszkuszi Szalézi Központban.

 Az elmúlt négy hónapban a helyzet számtalan módon tovább romlott Szíriában. A háború  az egész országot. érinti. Különösen  Damaszkuszt érintette számos nagy támadás. A súlyos támadások közötti időszakban is folyamotos atrocitások és erőszak van jelen a fővárosban. Elsősorban a  főbb útvonalakat, de a vidéki területeket is támadják az ellenséges erők, ezek véletlenszerűsége, válogatás nélküli jellege a civileket súlytja leginkább. A legutóbbi orosz katonai akció ugyan paradigmaváltást hozott, de még nem tudják, hogy pozitív, vagy negatív változás lesz.

Az utóbbi időben az olaj és az életbevágóan fontos háztartási cikkek ára megnövekedett. Az olaj ára rendkívül fontos, mert nem csak a közlekedési, de a fűtési költségeket is befolyásolja.

A szíriai fiatalok kivándorlása Európába és más országok felé nem új jelenség ugyan, de azok száma, akik most elhagyják az országot, drámaian megnövekedett. Elsősorban fiatalok indulnak el legálisan és illegálisan egyaránt. Vannak, akik, hagyományos módon, tanulóvízum kérvényével mentek külföldre, mások a tengeren keresztül indultak el. A fő indíték a hadkötelezettség elkerülése, és a félelem a határozatlan ideig tartó kényszertoborzás miatt. A további ok a biztonságos élet és a stabil helyzet utáni igény. És persze a jobb jövő reménye készteti őket hazájuk elhagyására.

A damaszkuszi Szalézi Központban azonban a nehéz időszak ellenére a programok nem sokat változtak az elmúlt évekhez képest. Vasárnaponként két vagy három szentmisét tartanak, mert ilyenkor minden fiatal eljön, ugyanis a gyülekezetben a gyerekek száma hatalmas. A nyár folyamán 960-1000 gyermeket fuvaroztak a fővárosból és a  környékről, ami komoly logisztikai kihívást jelentett az ott dolgozó szaléziak számára. Három tábort is szerveztek, az elsőt és a másodikat a kafroni Don Bosco házban tartották, és egyet az egyetemistáknak Sednaya-ban egy zárda épületében. A nyarat, augusztusban, Don Bosco bicentenáriumi születésnapjával zárták. A nagy ünnepséget a központban tartották, a négy nap alatt sokat foglalkoztatták a fiatalokat és a szüleiket. Az ünnepség Don Bosco szellemiségében zajlott augusztus 8. és 15-e között nagyszámú résztvevővel. Vasárnap, augusztus 16-án az ünnepséget szentmisével zárták, melyen a felnőttek, gyerekek, fiatalok, animátorok, katolikus hívek és látogatók is részt vettek. A szeptember egy átmeneti időszak volt a nyári és a téli programok között, és ekkor vette át a damaszkuszi Szalézi Központ irányítását Simon Zakerian atya. Októberben, sok gyermekkel és nagyszámú hitoktató csoporttal katekézis kezdődött. Ebben az időszakban alakult egy új közösség is a diplomás Don Boscó-s fiatalok társasága. Heti rendszerességgel folytatódnak a különböző sport foglalkozások és a kórus gyakorlatok is. A téli programok, valamint a hit- és a közösségi élet is már az irgalmasság jegyében teltek, ahogyan azt Ferenc pápa meghirdette

Sok Európában élő ember is elveszíti a józan ítélőképességét, ha kiszakad a komfortzónájából. A Szíriában élő polgárok nem vesztették el a hitüket, és a normális életet próbálgatva dacolnak a lehetetlen életkörülményekkel.

Simon Zakerian atya igazi példa lehet a fejlődő, és egyben a fejlett világ számára is. Meg volt a lehetősége arra, hogy saját biztonsága érdekében elhagyja a háború sújtotta országot és egy békés helyen folytassa tovább munkásságát, de Ő fontosabbnak találta a szíriaiak vezetését a hit útjain, ezért életét kockáztatva MARADT.

„Köszönjük az Úr kegyelmét, különös kegyelmét, hogy életben maradtunk ebben a háborús időszakban hittel és állandósággal, és állhatunk a gyermekek a fiatalok és a családok mögött és a nehéz körülmények között a mi szeretett Szíriánkban”.