Idén is megrendezésre került iskolánk talán legszebb ünnepélye, a szalagavató. Nem csoda, hogy intézményünk nagy hangsúlyt helyez a szalagtűzés méltó megünneplésére minden évben, hisz ez egy rendkívül fontos fordulópont végzőseink számára. Hamarosan búcsút kell venniük szeretett iskolájuktól, beleértve nevelőiket, társaikat és a legszebb pillanatokat is. Kezdetét veszi a nagybetűs élet, amiben legalább olyan jól helyt kell állniuk, ahogy a középiskolában.
Ilyenkor szinte az összes fiatal lázban ég a rendezvényt várva. A 11-esek a szervezés folytán, az iskola egy része abban a reményben, hogy színpadpakolás miatt elmarad a testnevelésóra, a másik az izgatottságtól, amelyet a műsor iránt érzett kíváncsiság szül; illetve természetesen az est főszereplői – összességében mindenért. A hölgyek ezerszer jobban izgulnak, hiszen mégiscsak egy napra hercegnőnek érezhetik magukat a csodálatos, habosbabos ruhákban. De a fiúknak is lehet okuk az aggodalomra, hiszen a lányok a táncparketten otthonosabban mozognak.
Az idei műsor magasra tette a mércét, ahogyan ezt az elmúlt években már megszokhattuk. Ebben nagy szerepet játszott Tafferner Ingrid igazgatónő, illetve Kuborczik Ildikó tanárnő munkája, akik teljes odaadással ügyeltek a koreográfiákra, és tanították be azokat a végzős diákoknak.
A ceremóniát a tizenkettedikesek ünnepélyes bevonulását követően az igazgatónő kezdte meg köszöntő beszédével, majd De Rossi atya megáldotta a szalagokat, ezután pedig a szalagtűzés következett. Műsorukat egy előkészületi videóval indították a diákok, majd egy csodálatos angol keringőt láthattunk a 12. H osztály előadásában. Nem csoda, hogy a legtöbb résztvevő szeme könnybe lábadt, ugyanis nem csak gyönyörű volt és különleges, de nagyon megható is. A 12. B osztálytáncával egy időutazásbon vehettünk részt, ahol felkutattuk a „Zafféry-padlás” titkait, és visszaidéztük a régi idők emlékeit – táncokban. Elsőként egy magyar néptáncot tekinthettünk meg, aminek nagy sikere volt, ugyanis napjainkban sajnos már nem túl népszerű ez a műfaj, ilyenkor azonban mégis jó visszanyúlni gyökereinkhez. Elmaradhatatlanná vált a XX. század 50-es-60-as éveinek rock and roll korszaka is, illetve időutazásunk során betekintést nyerhettünk a hip-hop stílusba, és természetesen az örökzöld latin táncokba is. A 12. H osztály kicsit másképp ragadta meg a feladatot, ugyanis Jeffrey Hornaday Tengerparti tinimozi című filmjének betétdalaira készítették produkciójukat. A film bárkit könnyen táncra perdít, rendkívül hangulatos és fiatalos, ezt pedig tökéletesen tükrözte a diákok előadása.
A 12. B osztály két részletben mutatta meg tánctudását a bámulatos bécsi keringőben, ám így is mindenkinek leesett az álla a cseppet sem átlagos produkciót látván. A műsor végéhez érve, a két osztály közös énekléssel zárt, illetve köszönetük kifejezéseképpen átadtak egy-egy szál virágot szüleiknek, tanáraiknak és az iskola dolgozóiknak. Végül pedig az est legmeghatóbb pontja következett, amikor a büszke szülők könnyes szemmel táncolhattak gyermekeikkel.
Bár nehéz lehet sokak számára elfogadni a tényt, hogy nem is igazán nevezhetjük őket már gyermekeknek, muszáj kimondanunk, hogy megtették az első lépéseket a felnőtté váláshoz. Ezen az úton természetesen szüleik mindvégig mellettük állnak majd, akiknek a szemében a „nagy végzősök” mindig is az ő féltett, egyetlen kincseik maradnak – akár ötven év múlva is.
SZABÓ ANNA 10.B
