A hetedik osztályos tanulóinkkal május elején ötnapos erdélyi körutazáson vettünk részt. A 26 diák utazását az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő Határtalanu! HAT-17 kódjelű projektje több, mint 1,2 millió forinttal támogatta.  A Legendák nyomában: fejedelmek, királyok útján című pályázat célja Erdély kultúrájának, történelmének és természeti szépségeinek élményszerű megtapasztalása, hogy az utazó, ha teheti, később saját indíttatásból visszatérjen e csodás vidékre.

1. nap

Az első napunk máris élményekkel teli, Aradon, Máriaradnán, Marosillyén és Déván várt ránk a csoda. Az aradi szabadság szobor és emlékhely után Máriaradnára érkezett a csoport, ahol helyi vezető segítségével ismerkedtünk a radnai legendákkal, csodás történetekkel. A kálváriát megjárva indultunk tovább Bethlen Gábor szülőházához. Bár történelemből még nem tartanak ott a diákok, de osztályfőnökük magyarázatával gyorsan bővült ismeretük Erdély aranykoráról és a fejedelem jelentőségéről. Déván gyalog kapaszkodtunk fel a várba, de a kilátás mindent felülmúlt. Hat órakor érkeztünk a Dévai Szent Ferenc Alapítványhoz, ahol átadtuk adományainkat, majd tekintettük meg azt a kolostort, ahol Böjte Csaba testvér helyezte el első oltalmazottait, és megismerkedtünk a ma is ott élő gyerekek életével, napirendjével.

2. nap

Reggel már nyitásra Vajdahunyad várába érkeztünk. A „várak királyában” órákat tölthettünk volna még, az osztály minden tagját lenyűgözte az impozáns kastély. Innen Segesvárra tartott utunk, ahol egy picit a középkori városban szabad program keretében sétáltunk. Csíksomlyón, először a Kegytemplomot tekintettük meg benne a csodatévő Mária szoborral. A hegymenet ma sem maradhatott el, a keresztúton felkapaszkodva jutottunk a Hármashalom oltárhoz, majd visszafelé a Kis-Somlyó kápolnáit tekintettük meg. A hosszú úton volt idő ismerkedni például az erődtemplomok szerepével, az közben többet meg is csodálhattunk. A diákok megtudhatták, hogyan kerültek a szászok Erdélybe, és azt is miért találhatunk összefüggő magyar lakta vidéket Székelyföldön több száz kilométerre Magyarországtól. Hallhatták a székely nép eredetét, de volt szó Drakuláról vagy a kürtöskalács legendájáról is. Zetelakán úgy fogadtak bennünket székely vendéglátóink, mintha csak haza érkeztünk volna, a csorba leves után a kürtöskalácsot sütöttünk így tapasztaltuk a székely vendéglátást.

3. nap

A mozgalmas nap ma a természet jegyében zajlott. Reggel Parajdon a sóbányában jártunk, és ismerkedtek meg a diákok a sókitermelés történetével, a különleges Sóvidékkel. Majd hosszabb utazás következett a Gyilkos-tóhoz és a Békás-szoroshoz, a majdnem 1000 méteres magasságban gyönyörködtünk a táj szépségében ahol a diákok egymásnak mesélték el a tó legendáját. A Békás-szorosban pedig egy rövidebb séta közben csodáltuk a hatalmas sziklákat. A délután hátralévő része igazán kalandosra sikerült. Ivóról a Madarasi Hargitára traktorral vittek fel bennünket több, mint 1600 méter magasságba a sípályákhoz, kilátás páratlan szépsége mindannyiunkat elbűvölt. Innen nagyjából 2 kilométer az 1800 méter magasan lévő csúcs, amelyet gyalog tettünk meg. Az utat meglehetősen nehezítette, hogy közvetlenül érkezésünk előtt eső áztatta a talajt. A csúcsra érkezve sárosan fázva érkeztünk, a látvány azonban kárpótolta a nehézségeket. Vacsora után a helyi Ezüstfenyő Gyermek és Ifjúsági Néptáncsoport egyik tagja, Szabó Orsi énekelt az osztálynak egy rövid népdalcsokrot.

4. nap

Péntek reggel Szejkén és Farkaslakán megállva fájó szívvel vettünk búcsút Székelyföldtől. Utunkat az Erdélyi-medencében folytattuk, először a Mezőség központjába Válaszútra látogattunk. Válaszúton a Kallós Zoltán Alapítványnál tanuló kisdiákokkal együtt közös múzeumpedagógiai órán vettek részt diákjaink. A múzeumban Kallós Zoli bácsi által összegyűjtött népi tárgyi emlékeket tekinthettük meg. Az utolsó délutánt és estét Kolozsváron töltöttük. A nyüzsgő péntek esti forgatagban diákjaink megtapasztalták a kultúrák közötti különbséget.

5. nap

Utolsó napunkat Bánffyhunyadon a kalotaszegi népi varrottasokkal díszített református templomban kezdtük, majd Csucsán megállva Ady és Boncza Berta kapcsolatával ismerkedtek a tanulók. A Királyhágón elidőzve búcsúztunk a történelmi Erdélytől. Utolsó állomásunk Várad. A valaha virágzó nagyváros csodálatos palotáit részben már felújították, a pezsgő életű kisvárosban a Holnaposokról és a szecesszióról tanultak a kirándulók.

Az erdélyi utazásra hetek óta készültek tanulóink, kutató munkájuk alapján ismertették egymással a célállomás nevezetességeit, legendáit. A projekt zárásaként a hetedikesek június 4-én a Nemzeti Összetartozás Napján számolnak be útjukról iskolatársaiknak.