HATÁRTALANUL! Erdélyben járt a hetedik

HATÁRTALANUL! Erdélyben járt a hetedik

A hetedik osztályos tanulóinkkal május elején ötnapos erdélyi körutazáson vettünk részt. A 34 diák utazását az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő Határtalanu! HAT-18 kódjelű projektje több, mint 1,5 millió forinttal támogatta.  A Legendák nyomában című pályázat célja Erdély kultúrájának, történelmének és természeti szépségeinek élményszerű megtapasztalása, hogy az utazó, ha teheti, később saját indíttatásból visszatérjen e csodás vidékre.

Utunk első állomása Nagyváradon a bazilika volt, a legenda szerint itt temették el Szent Lászlót. Itt őrzik a szent koponyájának egy darabját is. Fotózkodás a kanonok soron és a templomkertben, majd a belvárosba indultunk. A valaha virágzó nagyváros csodálatos palotáit részben már felújították, a Fekete Sas palota megfigyelésével a szecessziós építészet stílusjegyeit ismerték meg a diákok. A Holnaposok szoborcsoportját megtekintve, a századfordulós Várad pezsgő irodalmi életéről és társadalmi/gazdasági virágzásról beszélgettünk. A szabadprogram után Bánffyhunyadra utaztunk tovább, ahol a felújítás előtt álló református templomot a helyi tiszteletes fia mutatta be a diákoknak. A zongorázni tudó fiatalok még az orgonát is kipróbálhatták. Kolozsvárra érkezve, már csak a szállásunk elfoglalására maradt időnk.

      

A kirándulás második napján Kolozsváron idegenvezetőnkkel találkozva jártuk be a város nevezetes pontjait. Túránkat Mátyás szülőházánál kezdtük, a polgári épületben jelenleg az egyetem művészeti kara kapott helyet. Az épület 1443-ban Méhfi Jakab szőlősgazda tulajdonában volt, Ő szállásolta el Szilágyi Erzsébetet, hogy nyugodt körülményeket biztosítson Mátyás születéséhez. Sok új ismerettel gazdagodott a társaság a középkori építészettel és történelemmel kapcsolatban.

A Szent Mihály-plébániatemplom éppen felújítás alatt áll, ezért sajnos oda nem mehettünk be. A templom mögötti szoborcsoport megtekintése és a „kötelező” csoportkép készítése után a Farkas utcába indultunk. A Babes-Bólyai Egyetem történetével megismerkedve, utunkat a folytatva a méltán híres gyönyörű református templomban időztünk. Szerencsére a templom melletti egykori kolostor épületének könyvtárában a nemrég felfedezett szekkót is megtekintettük.

       

 

 

A Házsongárdi temetőben tiszteletünket tettük Kallós Zoltán sírjánál. Kallós Zoli bácsi alig egy éve hunyt el. Munkásságának eredményeit/ az összegyűjtött tárgyakat a róla elnevezett múzeum őrzi, szellemiségét pedig a válaszúti alapítvány viszi tovább. Így a mezőföldi, kalotaszegi és gyimesi szórványmagyarság megőrizheti nyelvi/nemzeti identitását. Sírjára virágot helyeztünk, és összefoglaltuk életművét.

 

 

 

 

 

Elbúcsúzva Kolozsvártól utunkat a Tordai Sóbányában folytattuk. A monumentális méretek, különösen a mélység mindenkit lázba hozott. Kellemes délutáni szabadprogramot tölthettek a gyerekek a bányában, ahol lehetőség volt különböző játékok kipróbálására sokan az óriáskerékre is felültek. A kellemes időtöltés után Székelyföldre indultunk tovább. A Szent Benedek Tanulmányházban este már tapasztalhattuk a szívélyes székely vendéglátást.

 

 

 

 

Első napunk a Székelyföldön túrázással telt, bár az időjárás idén sem volt kegyes a Határtalanul! programhoz. Székelyvarságon találkozhattunk a „szórványtelepülés” kifejezéssel, hiszen mindössze 1600 lakosa 77 négyzetkilométeren él. Igazi tanyavilágot ismerhettünk meg, a település szerkezete az őrségi falvakéhoz hasonlít. Szombat reggel itt indultunk túrázni túravezetőnkkel, a székelyek legnagyobb vízeséséhez a Csorgókőhöz. Az összes időjóslás ellenére kitartó áztató esőzés közepette jutottunk fel csöppet sem kellemes túrával úticélunkhoz, melyet szép idő esetén biztosan jobban értékeltünk volna. Rövidítve utunkon, keskeny ösvényen felkapaszkodva igyekeztünk a hegy tetejére, ahol már napsütés várt bennünket. Bár nem volt kellemes az esőben gyaloglás, de megérte, a Parlamentben (a falu kocsmája) igazi erdélyi szalonnával, kolbásszal, sajttal és áfonyaszörppel vendégeltek meg bennünket.

      

A Parlamentben „zsindelybemutatót” is tartottak nekünk, hiszen Varság a Kárpát medence azon ritka helyeinek egyike, ahol még kézzel hasítanak (“pattintanak”) zsindelyt. Innen ered a falu Zsindelyország elnevezése is.

Útban visszafelé a kilátóra felkapaszkodva gyönyörködtünk az immár napsütéses tájban.

A délutáni programunkat folyatva, Szejkefürdőre igyekeztünk hiszen Orbán Balázs sírja, illetve az oda vezető székelykapuk sora Székelyföld egyik leghíresebb kulturális zarándokhelye. Útban szállásunkhoz Farkaslakán megállva Tamási Áronra emlékeztünk.

    

 

Vasárnap hosszabb kirándulásra indultunk. Először a Békás-szorosban sétáltunk, meredek sziklái és sebesvizű patakja melletti rövid túra lenyűgözte a kirándulókat. A Gyilkos-tó partján időztünk egy picit, ahol lehetőségük volt a gyerekeknek megkóstolni a kürtőskalácsot vagy ajándékot vásárolhattak az itthoniaknak. Majd ismét útra keltünk, ezúttal Csíksomlyó volt célunk. A hosszú úton volt idő ismerkedni például az erődtemplomok szerepével. A diákok megtudhatták, miért találhatunk összefüggő magyar lakta vidéket Székelyföldön több száz kilométerre Magyarországtól. Hallhatták a székely nép eredetét, és Mádéfalván pedig a csángók történetével ismerkedhettek meg a tanulók.

     

 

 

 

Csíksomlyóra érve a társaság nagy része a keresztúton kapaszkodott fel a Kis-Somlyóra, hogy megpihenjünk a Hármashalom oltár előtt. Itt beszélgettünk a búcsúról, a közeli pápalátogatásról. Majd a nyeregből visszatérve a templomban Székelyföld legértékesebb kincséhez járulhattak és megérinthették a csodatevő Mária-szobor lábát, mely kegyszoborhoz járul a világ minden tájáról a magyar hívők többszázezres tömege, minden pünkösdkor.

 

 

 

 

Kirándulásunk utolsó napján útban hazafelé Segesvárral ismerkedtek tanulóink.  A gyönyörű szász város a világörökség része. A várban sétálva megcsodálták az Óratornyot, felkapaszkodtak a Diáklépcsőn és a város tetejéről tekintettek le az “erdélyi Nürnbergre”.

Továbbutazva a Dévai Szent Ferenc Alapítványhoz tértünk be, és egy ott élő fiatal segítségével kaptunk betekintést az oltalmazottak mindennapjaiba. A hetedikesek osztálypénzük egy részét adományként utalták át Böjte Csaba alapítványának megsegítésére.

 

 

 

 

 

Az erdélyi utazásra hetek óta készültek tanulóink, kutató munkájuk alapján ismertették egymással a célállomások nevezetességeit, legendáit. A projekt zárásaként a hetedikesek június 4-én a Nemzeti Összetartozás Napján számolnak be útjukról iskolatársaiknak.