Határtalanul! – A múlt és jelen nagyjainak útján.

Határtalanul! – A múlt és jelen nagyjainak útján.

Iskolánk 7.H osztálya a Határtalanul! Program keretében elnyerve a Bethlen Gábor Alapkezelő ZRT. támogatását.

ELSŐ NAP

Mi is történt ma? Reggel álmos szemű diákok és szülők búcsúja, pontos indulás, lelkesen és izgalommal. A határig gyorsan telt az idő, volt reggeli ima, vasárnapi gondolatok, s használatba vettük a füzeteket, ahova a megőrzésre szánt gondolatok kerülnek (ezekből persze a totók kitöltésével megszülethetnek az ötösök, ami ugye év vége felé jól jön ) Aztán megkezdődött a látnivalók sora, Nagyváradon a Székesegyházzal, ahol nem csak ámultunk a barokk szép alkotását, de énekeltünk, imádkoztunk, s bámultuk Hegedüs Domit, aki latinul és magyarul mondta el nekünk a Búcsú Váradtól című verset. Aztán a várral ismerkedtünk. Gyönyörködhettünk a Király-hágóban, meg Misi torna gyakorlataiban, felidéztük Ady és Csinszka szerelmét, meghallgattuk azokat, akik Ady verssel készültek. Elborzadtunk a bánffyhunyadi „bádog paloták” láttán, majd végállomásunk következett: Válaszút. Hát… eldöntendő, hogy ki is méregette jobban a másikat, a mi diákjaink vagy az alsós, kicsik, a bentlakás lakói. Szobaelfoglalás, vacsora, szülők értesítése és örömteli pillanatok, kis édességcsomagjaink átadása, és a reakciók, aztán a közös játék. Nagyon hamar oldottá vált a légkör, bár nem biztos, hogy Norbi ezt a szót használhatta… Sok élmény, hatás, önfeledt kacagás, vagy csivitelés, de mindenképpen vidám hangulat, ahogy képeink is tanúsítják. Sok minden ismerős volt számunkra, hisz van útleírásunk, térképünk, készültünk PPT-kkel, hallottunk sok mindent az előkészítő órán és fakultatív órán, de más mindezt meg is élni, részeseinek lenni!

MÁSODIK NAP

Verőfényes reggelre ébredtünk, tudatosítva magunkban, hogy az éjszaka bizony alvásra, és nem csivitelésre való. A reggeli és útravalóink elkészítése után Kolozsvár felfedezése volt a célunk. A Házsongárdi temetőben kezdtük az emlékezés útját. Láttuk a városfal egy részét, a Szabók bástyáját, majd fejet hajtottunk nagyjaink emléke előtt. Dsida Jenő, Kós Károly sírjainál nem csak rájuk, de múltunkra is emlékeztünk. Majd a Farkas-utcai református templom következett, megint életre kelt a történelem, hisz Mátyás király alapítása, s különlegessége a falakon elhelyezett nemesi oklevelek. Előtte közösen fejtettük meg a Sárkányölő Szent György lovag szobrának titkát. Mátyás király és Bocskai István szülőházai következtek, valóban megállt számunkra egy kicsit az idő. A Szent Mihály templomot önállóan kellett felfedezni a kapott feladatok alapján, s elkészült a csoportkép Mátyás király szobránál. A szabad programot a ragyogó időben legtöbben fagyizásra használták. Különös állomás, a romos, felújítás alatt lévő bonchidai kastély, a „keleti Versailles”, ahol az állatok és természet iránti szeretet önfeledt pillanatai következtek. Aztán újabb csoda, a Kallós Zoltán Népművészeti Múzeum, ahol Balla Ferenc szakavatottan, a diákok érdeklődését fenntartva mutatta be egy élet gyűjtő munkájának eredményét. Megható pillanatok következtek: Válaszút tán 8 aktív tagot számláló katolikus közösségének apró templomában misén vettek részt diákjaink. Az este, s tán a nap fénypontja a válaszúti kicsi gyermekekkel közös táncház és népdaltanulás volt. Kilométerben még 100 km-t sem utaztunk, de lélekben, a történelmi múltban, az élő népművészetben és népzenében annál hatalmasabbat. Tán nem is a fáradtságtól, de a sok élmény édes súlya alatt következik a pihentető éjszaka.

HARMADIK NAP 

Reggel búcsút vettünk Válaszúttól, a kis diákoktól, akik öleléssel, szeretettel vettek körül bennünket. Folytattuk utunk, de nem a Tóvidék felé, ugyanis arra már kicsi kocsival is alig járható az út, hanem Apahidán keresztül jutottunk Marosvécsre, a Kemény család egykori pompás otthonához, ahol most fogyatékos otthon működik. Kertjében emlékeztünk a Helikon társaságra, fejet hajtottunk Wass Albert hamvai előtt, a szebb napokat megért botanikus kertben gyönyörködtünk. Valahol megérintett bennünket a régmúlt, az elhivatottság, a helytállás, az értelmiségi felelősségvállalása… Hisszük, hogy az elhangzott gondolatok termékeny talajba hullottak. Majd Gyergyószárhegy következett, ahol a szép reneszánsz kastélyban Bethlen Gábor későbbi erdélyi fejedelem töltötte ifjúságát. A mi ifjúságunk is jól érezte magát, nem volt olyan hinta,ami kipróbálásra ne került volna. A természet csodái nyűgöztek le bennünket a nap zárásaként, a Gyilkos-tó és a Békás-szoros, persze komoly tanítás is folyt a buszon és a természetben, ismét élővé vált a száraz tananyag. Gyergyószetnmiklóson az erőd templom után a szállás várt bennünket, a finom vacsorával, meg utána egy kis önfeledt játékkal.

NEGYEDIK NAP

Sas szárnyakon és ólomlábakon, az előbbi az idő múlására, utóbbi fizikai állapotunkra vonatkozik. Reggel csodás utazás következett a Bucsin-hágón át Parajdra, s újabb folyó, a Küküllő eredetét láthattuk. A parajdi sóbányában visszaidéződött a gyerekkor, s a gyógyulásra vágyó gyerekekkel együtt játszottunk, s ámultunk a természet erőinek munkája felett. Majd egyre nehezedő lábakkal Korond árusait jártuk, hiszen mindenki kedveskedni szeretne szeretteinek, meg persze önmagának is, akár gyönggyel, akár kürtös kaláccsal. Farkaslakán koszorút helyeztünk el Tamási Áron sírjára, s újult erővel a maradék filléreket is elköltöttük. Szejke gyönyörűen kiépült fürdőjén a székelykapuk alatt haladva jutottunk Orbán Balázs sírjához…  Csíksomlyó következett, a kegytemplom, ahol érdekes volt abba belegondolni, hogy pár nap múlva hatalmas tömeg lesz itt a pünkösdi búcsún. Verőfényben érkeztünk és hirtelen beborult, felhőszakadás… elbizonytalanodás…menjünk a Hármas halom színpadhoz, a kápolnákhoz, vagy sem. Végül igazgató úr, Claudius atya a hat vállalkozó fiúval elindult a kálváriára. A lányok a buszban maradva a tanárnőkkel énekeltek. Aztán elállt az eső…mi elindultunk a Kis-Somlyó hegy felé…ők már élményekkel teli és a tanárnőknek kedveskedve orgonával jöttek lefele. Hogy milyen élménnyel lettek gazdagabbak?  Fényképeink csak ízelítőül, s reméljük a szülők számára szervezett élménybeszámolón Önök is részesei lehetnek. Aztán a Hargita Panzió várt húsos csorbával, rántott hússal. Örömmel írom, remélem mindnyájunk nevében: a sas szárnyak legyőzték az ólomlábakat … és köszönet érte!