Kedves Végzőseink!

2020. május 1-je van…. Ma lenne intézményünkben a várva várt ballagás. Esik az eső…mintha az égiek is siratnának valamit ! Nem így terveztük, nem ezt szerettük volna! 🙁

Nagyon nehéz most vigasztaló szavakat találni. De sajnos az élet közbeszólt. Pontosabban egy járvány…ami mindenkinek megváltoztatta az életét, a terveit.

Tudom, az igazgatói beszéd nem a ballagások legkedveltebb momentuma, hosszúnak, unalmasnak, néha talán még feleslegesnek is tartják. Remélem, akik ezeket a sorokat olvassák, nem így gondolják! De most (is) ígérem rövid leszek…. 🙂

Először úgy terveztem, hogy egy rövid videoüzenetben köszönök el tőletek, de végül ezt a gondolatot elvetettem. Így nem búcsúzom, így nem érhetnek véget az alma materben eltöltött éveitek. Azon vagyunk mindnyájan, hogy amint lehet és engedik, méltó búcsúztatást rendezzünk nektek. Ha kell, a nyár közepén is! Egyelőre ezt tudom ígérni, hiszen nyolc, illetve négy vidámsággal, örömmel, bánattal, néha csalódással  teli év van mögöttetek, amit együtt járhattunk végig.  Rengeteg a közös élmény akár az órákról, az iskolai programokról, vagy a kirándulásokról.

Búcsúzás alkalmával felmerül bennünk a kérdés, hogy – mi nevelők – jól használtuk-e fel a rendelkezésünkre álló időt, és mindennel felvérteztünk-e titeket, amire a felnőtt életben szükségetek lehet? Bízunk abban, hogy ez így van. Most úgy hisszük, hogy egy védett helyről indultok a felnőttek világába. Erre készültök régóta. Felnőttnek lenni jó, mert önállósággal jár, függetlenséget ad és felelősséget. De egyben nehéz is, mert a minket körülvevő világban túl nagy a szabadság, ami bedarálhat, elbizonytalaníthat Titeket, és erős az anyagi javak hajszolásának kísértése. Kellenek kapaszkodók, mert nem találjátok meg, vagy könnyen elveszíthetitek a jó irányt. Titeket is igyekeztünk közösségben nevelni, és bízunk benne, hogy  megéreztétek, méltó emberi életet csak hitben és szép emberi kapcsolatokban érdemes élni, olyan közösségben, ami biztonságot ad és kiteljesít.

Hétfőn megkezditek az érettségit, amit mindannyian bátran vállaltatok. Ez érthető, hiszen ezért tanultatok, ezzel tudtok továbblépni a nagybetűs életbe. Mi már mindent előkészítettünk, hogy ezt biztonságban megtehessétek. Remélem, mindenki alaposan felkészült és legjobb tudása szerint fog vizsgázni!! Most nincs még egy esély, hogy szóbelin majd javítok egy kicsit, felhozom a pontokat. Most kell bizonyítanotok! Hajrá! Mindent bele!
A mi szívünkben itt maradtok. Ebben az iskolában pedig itt marad mindaz, amit Ti alkottatok: a tárgyak, amivel gazdagítottátok, de mindenekelőtt az, ahogy a mindennapi életetekkel alakítottatok minket.

Don Bosco szavaival zárom  soraimat és kívánom nektek, hogy teljesüljön mindaz, amit megálmodtatok, elterveztetek!

„Kapaszkodj Istenbe, mint a madár: amikor énekel, remeg alatta az ág, de tudja, hogy tud repülni.”

(Bosco Szent János)

Tafferner Ingrid

igazgató