Az összetartozás élménye – Határtalanul! kirándulás 2019. ősz

Az összetartozás élménye – Határtalanul! kirándulás 2019. ősz

Ebben a tanévben először írt ki a Bethlen Gábor Alapkezelő a Határtalanul! program keretében pályázatot a középiskolás korosztálynak.

Az iskola vezetősége úgy döntött, hogy a tizenegyedik évfolyamosokkal próbáljunk egy őszi kirándulást megpályázni. Mivel a 11.C osztályfőnöke Schmidt-Zavagyák tanárnő ungvári származású, ezért nyilvánvaló volt, hogy Kárpátaljára szerveztük az utazást.

Több módosítás után, végül a HAT-19-02-es kódjelű pályázatot (Együttműködés középiskolák között) töltöttük ki, ennek segítségével így nem csupán iskolánk diákjai utazhaztnak, hanem majd márciusban az ungvári diákok is ide látogathatnak, mindkét iskolából 41-41 diák kapott lehetőséget, melyet a pályázatkezelő több mint 4,4 millió forinttal támogat.

Tanulóink október 19. és 23-a között utazhattak Kárpátaljára. Célunk volt, hogy megismerjék Kárpátalja természeti szépségeit, és a még fellelhető épített és megmaradt történelmi helyszíneket. Kapcsolódva a Rákóczi-emlékévhez a szalézis diákok utazása a II. Rákóczi Ferenchez köthető helyszínekre összpontosított. Az utazás utolsó napján pedig az Ungvári Magyar Tannyelvű Drugeth Gimnáziumba látogattunk, hogy közösen ünnepeljünk október 23-án.

A pályázati feltételek között szerepel egy közös film létrehozása a két utazásról, ezért diákjaink szorgosan filmeztek, fotóztak és egymással készítettek interjúkat az kirándulás élményeiről.

Az utazásunk első napján Kassa felé indultunk, hogy fejet hajtsunk Rákóczi-fejedelem és édesanyja sírja előtt a Szent Erzsébet-dómban. A kassai kitérőnk során megtekintettük  a fejedelem rodostói házának a pontos másolatát, mely a középkori városfal erődrendszerének legrégebben megmaradt részlete, a Hóhérbástya udvarában áll. Horváth tanár úr pedig rövid irodalom órát tartott Márai Sándor szülőházánál.

A délutáni szabadprogramon diákjaink önállóan fedezhették fel a szombaton is nyüzsgő kassai belvárost. Innen indultunk tovább ungvári szálláshelyünkre a Dubky panzióba, mely tökéletes helyszínnek bizonyult a három 11-es osztály összekovácsolásához.

Kárpátaljai tartózkodásunk első napján a természet szépségeire összpontosítottunk és egy hosszabb utazás után a Shipot-vízeséshez buszoztunk. Útközben az őszi erdőt és az apró falvak életét csodálhattuk meg. A Shipot Kárpátalja egyik legszebb vízesése, aki ellátogat erre a vidékre  nem hagyja ki  a kellemes sétát a háborítatlan természetben. A helyiek körében is minden évszakban népszerű a környék, hiszen a közeli sípályák is kikapcsolódási lehetőséget biztosítanak. A délutánt Beregeváron töltöttük. Az egykori Rákóczi-birtokot a császárhoz hű Schönborn család kapta meg és épített fel a területen egy tudor-stílusú kastélyt, mely ma szanatóriumként működik. Kertjében a fiatalok vidáman pihentek és fényképezték egymást a kellemes őszi napsütésben. A késő délutánt Ungváron szabad program keretében töltötték el a zafférysek, persze feladatot is kaptak, a csapatokban sétáló diákoknak szelfit kellett készíteniük a városban található mini Kolodko szobrokkal.

A következő napunkon Munkácsra látogattunk, a maratonira sikerült várlátogatás során apró és mindenre kiterjedő részletességgel ismerhettük meg a várat és a Rákócziakat. Idegenvezetőnk segítségével szép lassan a kárpátaljai magyarság helyzetét is átláttuk. Gyors ebéd és városnézés után a Vereckei-hágóhoz indultunk. Az emlékműhöz érkezve a naplementében gyönyörködtünk a Kárpátok bérceiben. Kísérőként itt érzékeltük talán először, hogy a kirándulás eléri majd célját és diákjaink megélik majd a felemelő és egyben nyomasztó összetartozás érzésének élményét is.

A következő napunkon Beregszász felé vettük utunkat, a helyi magyarság apránként összeszedegetett emlékeit a nehéz körülmények közt működő múzeumban tekintettük meg. Tiszaújlakon a kurucok vívták első győztes csatájukat, melynek emlékére állított Turulnál nemzetiszín szalagot kötöttünk ottjártunk emlékére. Tovább utazva Husztra érkeztünk, és kis túrával felkapaszkodtunk a romvárhoz. Az érzés és a kilátás felemelő volt, Kölcseyt és a Nemzeti dalt szavalva a diákok gyönyörködhettek az őszi napsütéses tájban.

Utolsó napra jutott az ungvári vezetett túránk, a vár és a skanzen. Sajnos nem jutott rá túl sok időnk, hiszen előtte a helyi magyar tannyelvű gimnáziumban időztünk, ahonnan az elválás nagyon nehezen ment.

           

Október 23-át az Ungvári Magyar Tannyelvű Gimnáziumban ünnepeltük. Rövid megbeszélés után Kovács Péter igazgató úr vázolta a gimnázium és a magyarul tanítás jelenlegi-  és várhatóan még nehezebb jövőbeni helyzetét. Majd rövid ismerkedés után kezdetét vette a közös ünnepi műsor. Zafférysként csodáltuk, hogy a Drugeth-ben milyen szépen énekelnek és szavalnak a magyar diákok, majd a mieink műsora következett. A két iskola diáksága egymással szemben állva, egymáshoz szólva a lehető legnagyobb átéléssel, őszinteséggel, sokszor könnyek között szerepelt. A megemlékezés a Himnusszal kezdődött és a Nélküled című (Ismerős Arcok) dal közös előadásával zárult. Az ünnepség végén nem jutottunk szavakhoz, hiszen az mindenképpen túlmutatott az 1956-os eseményeken. Iskolai Határtalanul! kirándulás keretében most jutottunk el először Kártpátaljára és utaztunk először középiskolás korú diákokkal. A pályázat elérte célját, hiszen megéltük az összetartozás élményét, annak minden nyomasztó és felemelő voltával együtt. Márciusban örömmel várjuk majd a Drugeth tanulóit és mindent megteszünk, hogy ők is nagyszerűen érezzék majd magukat nálunk.

A kirándulásról készült fotók itt találhatóak:

https://zaffery-szalezi.hu/galleries/hatartalanul-2019-11-evfolyam/

Szőke Erika